Kamarás István
„Akármit is csinálunk – mesélünk, tanulunk, dolgozunk, álmodunk – állandóan benne vagyunk egy örökmesében.”
Szerzők kategória bejegyzései
Kálnay Adél – Navigátor
Kálnay Adél
„32 éve tanítok ugyanabban az iskolában, s biztosan azért lettem tanító, mert meg akartam őrizni magamban a gyereket. Mert tanulni azért annyira nem szerettem.
Nekem tanulni a sorsomból kellett a legtöbbet, azt hiszem, ez volt rám kimérve. Gyerekkoromban rengeteg mesét olvastam, s felnőttként rájöttem, hogy a mesékben olyan üzenetek vannak elrejtve, melyek felnőtt korunkra szólnak. Legalább is az én esetemben így van. Nekem soha nem kellett az ihletre várni. Akkor írtam, amikor jutott rá idő.
Sokáig felnőtteknek szóló novellákkal jelentkeztem, aztán arra gondoltam, mindig gyerekek között vagyok… 1990-ben jelent meg az első meseregényem, amit az akkori osztályomnak ajánlottam. Kezdetben felolvastam a kisdiákoknak meg a gyerekeimnek a kéziratot. Azt mondtam: Hoztam egy történetet, hallgassátok meg. Nem akartam, hogy tudják, én írtam. Muszáj volt látnom, hogyan reagálnak, milyen gondolatokat ébresztek bennük. 38 éves koromban jelent meg az első könyvem, s mostanra 14 kötetem látott napvilágot.”
Jász Atilla – Navigátor
Jász Atilla
„Jász Attila vagyok. (Amíg meg nem halok.)
Ha szerencsém van, és jó szövegeket írok, marad utánam néhány vers, szöveg, de a nevemet akkor se fogják megjegyezni, legfeljebb ismerősen cseng, és jó esetben József Attilával kevernek majd. Rossz esetben…
Ezt most inkább hagyjuk.
Szeretem, ha gyerekeim gyerekként viselkednek, viszont nem szeretnék gyereknek látszani se előttük, se a szövegekben. (Ám a játék szenvedélye néha átragad.) Minden gyerekszövegemet nekik írtam, amelyiken egy picit se mosolyogtak, kidobtam. Ez persze nem mérvadó, edzésben vannak, másképpen: jól szocializáltak.
A gyerek nem hülye, ez az alaptételem. Ezért bátran tekintem néhány felnőtt-versemet is gyerekszövegnek, szívesen mesélek ún. komolyabb dolgokról is. És fontosnak gondolom, hogy a mesét vagy a verset a (felolvasó) szülő is élvezze.
Nem szeretem a palacsintát. (Mert tej-, pontosabban laktózérzékeny
vagyok.)
Nem szeretem a rossz pálinkát. (Ellenben a száraz fehér bort tisztán
és szódával…)
És nem szeretek magamról beszélni.
Szeretem, ha a műveim megteszik helyettem.”
Jánk Károly – Navigátor
Jánk Károly
„Talán akkor kezd költő lenni az ember, amikortól vállalni tudja az írásait, hogy ezt most már szignáljuk, mint a festők a képeiket. De ettől még nem biztos, hogy költővé is érett az illető. Nem is annyira az egyes versek, inkább az egész életmű íve az, ami minősít egy-egy szerzőt, és mondjuk költővé avatja őt, ha már ragaszkodunk ehhez a kifejezéshez.
Hogy miért ír az ember verseket?
Nehéz erre válaszolni, mert annak, aki verset ír, ez majdnem olyan természetes dolog, mint a lélegzetvétel. Ami engem illet, több ok is közrejátszhat,így például az is, hogy lehetőséget
nyújt az önmagammal való kapcsolattartásra, hogy figyeljek a belső hangokra, történésekre.
Vagy lehetőség arra, hogy rajtam keresztül valaki más (is) beszéljen, vagy fordítva akár. […] Fontos számomra, hiszen ez az a művészet, ami hozzám a legközelebb áll, és hát ezt művelem is úgy-ahogy.”
Janikovszky Éva – Navigátor
Janikovszky Éva
„Arra, hogy írásba foglaljam gondolataimat, érzelmeimet, tényleg már korán igényem volt: tizenegy éves koromtól vezettem naplót. Nem győzők rábeszélni minden gyereket ugyanerre, mert olyan hálás vagyok az akkori saját magamnak, hogy azt a töméntelen
füzetet teleírtam. Abból nem vettem át semmit a későbbi könyveimbe, de egy valamit ezeknek a füzeteknek köszönhetek: nem felejtettem el, milyen gyereknek lenni.
Nagyon sokat segített nekem az, hogy tudtam, gyereknek lenni bizony kemény megpróbáltatás.”
Balázs Imre József – Navigátor
Balázs Imre József
„A Hanna-hinta versei társszerzős szövegek: legtöbbjükhöz az ötleteket a lányaim adták, csak oda kellett figyelni, mikor bukkan fel a beszélgetéseinkben, együtt játszásainkban a vers. Abból a helyzetből születtek, amikor felnőtt és gyermek együtt vannak, és valószínűleg ezért van az, hogy úgy képzelem, felnőtt és gyerek együtt is olvassa őket. Legtöbb versben a dallam könnyítheti meg az egymásra hangolódást, néhány más szöveg pedig olyan számomra, mint egy végtelenségig folytatható beszélgetés, afféle, amilyet kislányok szoktak folytatni a szüleikkel.
Amikor megjelent a könyv, a nagyobbik lányom azt mondta, máskor írjak vastagabb könyvet, olyat, amelyiket hosszabban lehet olvasni. A kisebbik szerint írhattam volna belé több csacsit és lovacskát. Igyekszem ehhez tartani magam a továbbiakban.”
Balázs Ágnes – Navigátor
Balázs Ágnes
„Ha szívedben ott a szeretet, legyőzhetetlen maradsz mindörökké!”
Bagossy László – Navigátor
Bagossy László
„Adva volt egy direktor, aki kényeztet és vakon bízik bennem, egy célközönség, aki ott rohangál körülöttem egész nap a konyhában, egy tíz oktávos színésznő-hangszer, akinek a hangjaira nagyon inspiráló dolog komponálni, és egy izgalmas, kockázatos gyerekszínházi ötlet: a sötét. Ennél jobb konstellációt nehéz lenne elképzelni, így hát a megírást is elvállaltam. […]
Van egy külső mese, a Sötétben Látó Tündér meséje, meg egy belső, ami a Világszép Nádszálkisasszony című népmese motívumaira épül. Ez a két történetszál tekeredik egymásra, mégpedig egyáltalán nem véletlenszerűen, hiszen mindkettőnek központi témája a sötétség. Nagyon igyekeztem, hogy ez ne tegye túlságosan bonyolulttá a szöveget, és hogy a gyerekek elegendő segítséget kapjanak a benne való tájékozódáshoz.
Íróként és színházrendezőként is folytonos teszteknek vetettem alá az anyagot, otthon felolvasásokat tartottam Julinak és Bálintnak, miközben fel-le kapcsolgattam a csillárt, és aggodalmaskodva a véleményüket kértem.”
Ágai Ágnes – Navigátor
Ágai Ágnes
„Hiszem azt, hogy nincs külön gyermek és felnőtt irodalom, verseimben a gyerek és a kamasz, majd ifjú gondolkodásmódját, szemléletét és érzéseit akartam közvetíteni, hiszen ez végigkísér bennünket egész életünkben. Az első élmények, benyomások meghatározóak, és az a költészet, mely ezt művészi módon tudja közvetíteni, utat talál a gyerekek szívéhez és értelméhez egyaránt. A gyerek a legfogékonyabb a jó és rossz hatásokra, átéli azt, amit lát, hall vagy olvas, mondhatni, magáévá teszi és megőrzi. Ezért olyan örömteli az írónak, amikor olvasójával beszélget vagy tudomást szerez írásainak fogadtatásáról. Engem kivált a kamaszkor problémái érdekeltek, ez életünk egyik legdöntőbb, legizgalmasabb és legveszélyesebb időszaka. Ekkor vagyunk a legérzékenyebbek, legnyitottabbak, legsebezhetőbbek. A világgal való ütközés ilyenkor a legélesebb, és a jó élmények a legmaradandóbbak.”