Jász Atilla
„Jász Attila vagyok. (Amíg meg nem halok.)
Ha szerencsém van, és jó szövegeket írok, marad utánam néhány vers, szöveg, de a nevemet akkor se fogják megjegyezni, legfeljebb ismerősen cseng, és jó esetben József Attilával kevernek majd. Rossz esetben…
Ezt most inkább hagyjuk.
Szeretem, ha gyerekeim gyerekként viselkednek, viszont nem szeretnék gyereknek látszani se előttük, se a szövegekben. (Ám a játék szenvedélye néha átragad.) Minden gyerekszövegemet nekik írtam, amelyiken egy picit se mosolyogtak, kidobtam. Ez persze nem mérvadó, edzésben vannak, másképpen: jól szocializáltak.
A gyerek nem hülye, ez az alaptételem. Ezért bátran tekintem néhány felnőtt-versemet is gyerekszövegnek, szívesen mesélek ún. komolyabb dolgokról is. És fontosnak gondolom, hogy a mesét vagy a verset a (felolvasó) szülő is élvezze.
Nem szeretem a palacsintát. (Mert tej-, pontosabban laktózérzékeny
vagyok.)
Nem szeretem a rossz pálinkát. (Ellenben a száraz fehér bort tisztán
és szódával…)
És nem szeretek magamról beszélni.
Szeretem, ha a műveim megteszik helyettem.”