Bagossy László
„Adva volt egy direktor, aki kényeztet és vakon bízik bennem, egy célközönség, aki ott rohangál körülöttem egész nap a konyhában, egy tíz oktávos színésznő-hangszer, akinek a hangjaira nagyon inspiráló dolog komponálni, és egy izgalmas, kockázatos gyerekszínházi ötlet: a sötét. Ennél jobb konstellációt nehéz lenne elképzelni, így hát a megírást is elvállaltam. […]
Van egy külső mese, a Sötétben Látó Tündér meséje, meg egy belső, ami a Világszép Nádszálkisasszony című népmese motívumaira épül. Ez a két történetszál tekeredik egymásra, mégpedig egyáltalán nem véletlenszerűen, hiszen mindkettőnek központi témája a sötétség. Nagyon igyekeztem, hogy ez ne tegye túlságosan bonyolulttá a szöveget, és hogy a gyerekek elegendő segítséget kapjanak a benne való tájékozódáshoz.
Íróként és színházrendezőként is folytonos teszteknek vetettem alá az anyagot, otthon felolvasásokat tartottam Julinak és Bálintnak, miközben fel-le kapcsolgattam a csillárt, és aggodalmaskodva a véleményüket kértem.”