Kálnay Adél
„32 éve tanítok ugyanabban az iskolában, s biztosan azért lettem tanító, mert meg akartam őrizni magamban a gyereket. Mert tanulni azért annyira nem szerettem.
Nekem tanulni a sorsomból kellett a legtöbbet, azt hiszem, ez volt rám kimérve. Gyerekkoromban rengeteg mesét olvastam, s felnőttként rájöttem, hogy a mesékben olyan üzenetek vannak elrejtve, melyek felnőtt korunkra szólnak. Legalább is az én esetemben így van. Nekem soha nem kellett az ihletre várni. Akkor írtam, amikor jutott rá idő.
Sokáig felnőtteknek szóló novellákkal jelentkeztem, aztán arra gondoltam, mindig gyerekek között vagyok… 1990-ben jelent meg az első meseregényem, amit az akkori osztályomnak ajánlottam. Kezdetben felolvastam a kisdiákoknak meg a gyerekeimnek a kéziratot. Azt mondtam: Hoztam egy történetet, hallgassátok meg. Nem akartam, hogy tudják, én írtam. Muszáj volt látnom, hogyan reagálnak, milyen gondolatokat ébresztek bennük. 38 éves koromban jelent meg az első könyvem, s mostanra 14 kötetem látott napvilágot.”