Vörös István
„Mikor születtem, még nem volt internet, laptop, mobiltelefon, multiplex mozi. Volt viszont cirkusz, bábszínház, könyv, és volt már tévé. Úgy nőttem föl, hogy a rendszeresen olvasók és az egyáltalán nem olvasók előtt is az egyik legfőbb erénynek az olvasás számított. Ennek az elvárásnak jól megfeleltem.
Tévét se igen néztem, akkoriban a műsorokat kis megvetéssel emlegette még az is, aki beszélt róluk. De azóta fordult a világ. Itt maradtam múlt századi elveimmel, nincs mobilom, sokat olvasok, de a vonaton egyre kevesebben mosolyognak rám e miatt. Megpróbálom megérteni, mi változott, és elmondani, mért nem változott bennem semmi. Sőt, mindezt tovább is adni – gyerekeknek érthetően akár.
A hajnali tolvajból írtam egy gyerekdarabot, Padlizsán és paprika a címe, 2009-ben került a Petőfi Irodalmi Múzeum színpadára Kováts Kriszta rendezésében. Több bábdarabot is írtam, 2006 óta van a Budapest Bábszínház műsorán a Michael Ende meséjének motívumaira írt Mackó és az állatok, 2007-ben pedig a kecskeméti Ciróka Bábszínház mutatta be A leselkedő boszorkány c. darabomat. Mindkét előadást Veres András rendezte. Szívesen ajánlom gyerekeknek is a Baltazár Színház Repülési engedély angyaloknak és Aki nevetve született c. előadásait, melyeket 2003, illetve 2005 óta tartanak műsoron, mindkettő Elek Dóra rendezése.
Azt hiszem, bőven van mit mondanom a gyerekeknek, 30 éves koromig a szüleimmel éltem, ha tetszik, gyerek maradhattam, aztán viszont hamarosan szülő lettem. Mind a két oldalról ismerem a helyzetet, és nem is volt időm elfelejteni a gyereksors nehézségeit és örömeit.”