Visky András
„Marosvásárhelyen születtem, de nem laktam benne sohasem; Nagyváradon jártam iskolába, de amikor magam is dönthettem felőle, föl sem merült bennem, hogy Váradon telepedjek le; Temesvárt nemcsak egyetemistaként tekintettem átmenetnek, hanem mérnök szakos hallgatóként is […];
Szatmárnémeti meg néhány év csendes önképzéssel kecsegtetett, ám otthonnal semmiképp. Családi életünk egyébként valamiféle beállt, mozdíthatatlan átmenet jegyében zajlott, református lelkész apánk folyvást emlékeztetett bennünket a Szentírás szavával: nincs itt nekünk maradandó városunk. Az itt azt a helyet jelölte éppen, ahol a dobozokból hatósági engedéllyel kipakolhattunk végre, és egyben azt is, ahonnan majd tovább kell állni, ahogyan az addigiakban történt. […]
Otthon tehát Erdélyben vagyok, és Kolozsvárt szemeltem ki otthonomnak, ez a város ugyanis az ízlésem szerinti legszerencsésebb összegzése annak, ami számomra Erdélyt
jelenti […]
A helyszínek mindenekelőtt találkozásokat és történeteket jelentenek nekem, és valamiféle befejezetlenséget, amely a töredék formájában mutatkozik meg. Egyetlen verset írok, egyetlen történetet mesélek, sietősen és tökéletlenül.”