Zalán Tibor
„Gyerekeknek írni… Az elején egyszerű volt, mert gyerekverseket írtam, egészen addig, amíg a gyerekeim gyerekek voltak. […] Aztán egyszer lementem Szigligetre, és nem tudtam mihez fogni. Akkor írtam a nagyobbik lányomnak egy mesét a Guruló madarat. Megjelent, siker volt. Aztán írtam elsősöknek készülő olvasókönyvekbe apró meséket, az azóta megszűnt Vario Kiadó számára. Aztán az első mesekönyvemet kiadták még egyszer. Örültem ennek. Aztán volt egy író-olvasó-találkozó, amin egy kislány számon kérte, hogy miért csak a királyfiakról meg a szegénylegényekről szólnak a mesék, általában a mesék, hol maradnak belőlük az ügyes, talpraesett királylányok? Merthogy biztos vannak ilyenek. Erre megírtam a Királylányok könyvét, annak is lett két kiadása. Amikor ezek elkészültek, akkor jött a rádió […] Na, az volt a nagy családi légkör, akkor a rádió. Egyfolytában benn voltam a nagy házban, és rántott húsos szendvicseket zabálva fecsegtem mindenféle emberrel a Pagodában.
A mesekönyveket átírtam hangjátéknak. De nem ragadok le itt sem. Máig nagyon fontos a gyerekközönség, elsősorban immár a színházban, illetve, a gyerekszínházakban.”