Kiss Ottó
„Márió is, Emese is fiktív figura, de azért a könyvek lapjain most már léteznek. Amikor a Csillagszedő Máriót írtam, úgy gondoltam, mivel a történet eléggé súlyos témákat érint, szerencsésebb, ha a verseket egy kislány érzelmein szűröm át
[…] Az Emese almája viszont egy olyan könyv, ahol nem a családi tragédia a szervező elem, ezért kevesebb is a családi tematikájú vers, hiszen ha minden rendben van, nem kell róla sokat beszélni, éppen csak annyit, hogy kiderüljön, működőképes. Itt a hangsúly inkább az elbeszélő gyermeket körülvevő világ feltérképezésén van. Emellett persze az is közrejátszott a váltásban, hogy ha már az első könyvben egy kislány szemszögéből ismerhettünk meg egy fiút, itt legyen fordítva: egy fiú mondja el benyomásait, érzelmeit egy lányról, Emeséről.
[…] A könyv cselekménye ősszel kezdődik és nyáron ér véget, másképpen fogalmazva: Emese és az elbeszélő fiú találkozásával kezdődik, és egymás megismerésén keresztül jutnak el végül a nyárig, a szerelem idejéig.”