Kovács András Ferenc

„A gyermekversek esetében is legtöbbször elég volna csak versben megszólalni, versül beszélni a világ csudálatos dolgairól – könnyedén, fölszabadultan, szép lélegzettel, mintha nem is versben szólanánk,
[…] játékos lélekkel, szellemmel, dallamló szeretettel, mely Dantéval szólván: mozgat napot és minden csillagot. Mert a gyerekvers is eleve és általában versnek íródik, ugyanazzal az ihletett igénnyel, s lehetőleg nem gügyörészve, sem leereszkedőleg. És csak úgy gyerekjáték, ha lényegünkben gyermekek, nyitottak, ha tiszták, gyermeki pillantásúak tudunk hosszan maradni. Annyira, hogy még a gyermekverseinket sem tekintjük teljesen, igazi gyermekverseknek, mint például Weöres sem.
Egyébként engem maga a nyelvi pörgés, a költészet öröme, a vers varázsa, zenéje és szeretete vezetett el, szinte észrevétlenül, de azért Kányádi Sándor kezdeti biztatására, a gyermekeknek (is) szánt versekhez, valamikor a nyolcvanas évek legelején.”

Kovács András Ferenc a Navigátorban>>