Bosnyák Viktória

„A Tündérboszorkányhoz tulajdonképpen a gyerekeim adták az ötletet, akik imádják a Harry Potter sorozatot, így mondhatni Rowlingnak köszönhetem a könyvet. A lányaim nagy rajongók voltak már kiskoruktól kezdve, amikor a Harry Potter még új volt. A 3. és 4. kötet megjelenése között sokat kellett várni, így nagyon türelmetlenek voltak. Ekkor támadt az az ötletem, hogy írok a születésnapjukra néhány fejezetet ajándékba.
Aztán elkezdtem gondolkodni, hogy ez mégis csak sok időt és energiát vesz igénybe, és hogy ez ne vesszen kárba, fordíthatnám másra is. Bátorkodtam venni az ötletet, hogy írok egy saját könyvet, mert addigra több ifjúsági könyvet fordítottam, ill. lektorként több tucatról írtam ajánlást, így úgy éreztem, tudom, mit akarnak a gyerekek, mitől jó egy gyerekkönyv. Végül megkérdeztem a lányaimat is, hogy mit szeretnének, hogy olyan könyvet írjak nekik, ami garantáltan tetszik. […]
Tehát a Tündérboszorkányt elkezdtem írni, és körülbelül két hét alatt készültem el vele, hiszen közel volt az a bizonyos születésnap. Ez úgy nézett ki, hogy este kilenctől hajnali négyig folyamatosan írtam. Amikor befejeztem, beadtam a főszerkesztőhöz, aki elsápadt és csak annyit mondott: «Azt ugye tudod, hogy nem jogosít fel semmire az, hogy ismerjük egymást. Annyit tehetek, hogy nem teszem a kupac aljára, hanem ez lesz a következő, amit elolvasok.» Aztán másnap már hívott is, hogy kiadnák. Külön öröm volt, hogy akkoriban zajlott a Nagy Könyv nevezetű játék, ahol a pár hónapja megjelent kötet minden reklám és felhajtás nélkül bekerült a legjobb hatszázba. Ezt követően elkezdtem író-olvasó találkozókra járni, ahol a gyerekek megkérdezték: miért ilyen rövid és hol a folytatás. A második kérdésnél én csak néztem, hiszen ez egy kerek, lezárt sztori, nem terveztem hozzá második kötetet. Látszott rajtuk, hogy nagyon akarják a folytatást, ezért megkérdeztem tőlük, hogy melyik szereplőről olvasnának szívesen, mert akkor azzal fogom folytatni. A legtöbben Klott Gatyát, az elviselhetetlen tesitanárt mondták, így született meg a második kötet (Klott Gatya, ne fárassz!).”

Bosnyák Viktória a Navigátorban>>