Tótfalusi István
„Hogy miért írtam, fordítottam gyerekeknek? Bizonyára azért, vagy főképp azért, mert a Móra Könyvkiadóban kezdtem a kenyérkereső munkámat egy fél évszázaddal ezelőtt. Akkor és még évtizedekig a Móra adta ki a Magyarországon megjelenő ifjúsági és gyermekkönyvek 99 százalékát. Mindenki, aki az ifjaknak és legifjabbaknak írt, költött, megfordult a kiadóban, olvastam, szerkesztettem őket, vagy épp csak csevegtem velük A magyar gyermekirodalom olyan klasszikusai voltak szerkesztő kollégáim, mint Kormos István és Janikovszky Éva. Mi lehet ihlető környezet, ha ez nem?
Az sem mellékes, hogy három gyerekem a kezdő mórás éveimben született, első írásaimnak olykor ők voltak a próbababái, később már akár kritikusai vagy ötletadói is.
Ahogy múltak az évek, és nőttek a gyerekek, egyre inkább az idősebb korosztályok felé fordultam. Könyveim nagyobb részét nekik írtam, meg persze az érdeklődő felnőtteknek is. Arra kell gondolnom, hogy ilyen irányú buzgalmamat egy pici lelkifurdalás is ösztönözte. Feleségem harminchárom évig tanított sikeresen, nagyszerű tanár volt. Mindhárom gyerekünk, András, Ágnes és Gábor tanári diplomát szerzett, nem kérdéses, hogy kinek a példáját követve. Épp csak én lógtam ki a sorból. Pedig nekem is tanári diplomám volt. Néha úgy éreztem, hogy elbliccelem a nehéz pedagógiai munkát a lezserebb és színesebb kiadói ténykedés csábítására. Illő hát, hogy én is átadjam ismereteimet minél többeknek, hogy igyekezzem kedvüket és érdeklődésüket felkelteni mindama témák iránt, amelyek engem érdekeltek.
Mindmáig ez a munka vonz a leginkább, és szerencsére még nem érzem, hogy kedvem és munkabírásom jottányit is lankadna. De nem is lankadhat, mert most már öt unoka is szép lassan és sorban belép olvasóim táborába.”