Tandori Dezső
„Amikor én még kisebb voltam, emlékszem, a nagyoknak igazán nagyon kellett futniuk, ugraniuk és futballozniuk ahhoz, hogy nekem odahaza – egy hónapra legalább! – előfizessék a Sportújságot. Medvéimnek már jár a lap; egyáltalán, Nekik én mindent biztosítok, amit lehet. (Kérik, tegyem hozzá: nagyjából mindent…) […]
Mivel azonban ők mindenre ráérnek, s így arra is, hogy mindenfélére emlékezzenek, jól emlékeznek még, hogy meséltem nekik egyszer az én sportújságomból egy ilyen nagyon-nagyon futó Bajnokról, akinek túl-túl-túl jó füle volt. És ha a pisztoly eldördült, ami azt jelenti mindig, hogy: Most aztán kezdődik! – ez a futó hallotta meg elsőnek, és máris rajtolt. Mesés volt a rajtja. Más nagyok azonban azt mondták: «Nem bírja kivárni a pukkanást, és mindig kiugrik a többiek előtt. Az ilyen futóra pedig a célban semmi szükség.» Ezért, ha tehették, ki is zárták. Aztán, ahogy a nagyok mondják, mesélhetett…
És mert az én Medvéim játszani mindig is ráértek, elráncigálnak most is ettől a Könyvtől, amit éppen írni szeretnék, és mert az imént a lapban látták, milyen egy ilyen Rajt, felsorakozik máris az első Döntő mezőnye. (Az előfutamokat nélkülem is lefutják majd később, mondják, mert ők nagyon tapintatosak, meg aztán tudják, hogy a Könyv róluk szólna.) Hát akkor, itt vagyunk.
És ha az a bizonyos indítónk én volnék – mit tehetek? Hiába pufogtatok nekik estig is, mind azt hiszi, hogy csak ő fogta be a fülét, és várja, hogy elindulhasson – biztos, ami biztos – a mezőny után. Mivel azonban olyan türelmesen várnak már valami efféle jelre, ki tudja, mióta – mit tehetek? Leszállok az indítók dobogójáról, odaballagok a salakos-sávos (tartános! mint ők már ezt is tudják…) pályára, és elindulok,
HOGY VÉGRE ELINDULHASSANAK.
Mivel így azért a rajt, bizonyára az Ő véleményük szerint
SEM OLYAN MUTATÓS,
gyorsan idecsusszantok egy
BEVEZETŐ-t: CSAK NAGYOKNAK
Ugye, vannak neked is medvéid?
Úgy értem: játszol néha?
Avagy az van csak, ami elmélyít, S ami kárpótlásul elszédít?
Csak komoly vagy? csak léha?
Úgy értem: ha nagyon fontos vagy, Akad-e valaki, aki rád szól: «Te főkolompos, lompos Nagy, Mondd, ugye, csak rosszul játszol?»
(És ha ezt a verset szerencsésen kihagyta, akinek nincs szüksége rá, és mindenki megígéri, hogy ezután is kihagy mindent, ami Nem Izgalmas Neki és Nem Lesz Rá Szüksége a Célban, máris kezdhetjük.)”