Szilágyi Ákos
„Eredendően költő vagyok. Nemcsak a versekben, műfordításokban, de a gondolati műfajokban is. Mindenem – a nyelv.
A vers olyan szöveg, amelynek hangja van. Megszólal és meg kell szólaltatni. Olykor szinte kikényszeríti, hogy fennhangon olvassák. […]
De soha nem írtam szöveget dallamra. Ellenkezőleg, mindig a szavak hangzásából, ritmusából indulok ki. Gyakori tapasztalatom, ahogy szavak találkozásából váratlanul előtüremkedik egy dallam és magának kezdi követelni a verset. Szinte kiveszi a kezemből,
mintha azt mondaná, hogy most már majd inkább ő alakítja tovább, mert jobban ért hozzá, mint én.
És persze, igazat kell adnom neki.”