Szabó Magda
„A Sziget-kéket nem én találtam ki, hanem az anyám. Anyám, aki sokkal jobb író lenne, hogyha teljesen csak író volna, és nem lett volna anya és feleség. Anyám sokkal tehetségesebb, mint amilyen én az életben lehettem volna. Az első emlékeim azok, hogy anyám mesél. És azon csodálkoztam, hogy milyen hosszú történeteket tud elmondani úgy, hogy közben főz, vagy takarít, vagy a vendéget kikísérte, vagy valami dolga volt a kertben. Kérdeztem, ezt hogy csinálod? Azt mondta, ezt nem lehet másképpen. Ezen egy kicsit elcsodálkoztam, aztán rájöttem arra, hogyha beteg vagyok, akkor nekem nagyon jó dolgom van, mert anyám leül az ágyam mellé, és mesél, és akkor a betegséget nem tudom
komolyan venni. Mesél, mesél, és nem előre gondolja el, hanem akkor találja ki. Nézi az én beteg arcomat, és mesél.
Anyám rendkívüli, csodálatos ember volt, rajta kívül soha nem találkoztam ilyen különleges tulajdonságokkal felruházott emberrel. Nagyon jó viszonyban voltunk egymással, anyám és én. Akik olvasták a Régimódi történetet, tudják, nem volt könnyű élete. De ebből én gyerekként semmit nem érzékeltem, mert nem akarta, hogy észrevegyem. Anyám mindig közém és a valóság közé állt, hogy lehetőleg ne sértsen meg, amit lehetett, azt mindig kivédte. Sokkal jobban beszélt bármiről, mint ahogy én valaha beszélni tudok.”