Schein Gábor
„A verses mese három része közül kettő jelent már meg más versek társaságában egy külön kötetben. Már akkor gondoltam arra, hogy folytatni kellene, illetve hogy meg kellene írni a közepét, de az 1998-ban megjelent kötetben ennek nem lett volna helye. Később nekifogtam, és megírtam a mese középső részét, és eltettem az egészet az íróasztalomba. Sok évig feküdt ott. Úgy képzeltem, hogy egyszer majd gyerekkönyv lesz belőle, képekkel. De nem tettem ennek érdekében semmit. Vártam, hogy eljöjjön az ideje. Én sokszor nagyon türelmetlen vagyok, de közben nagy bizalom van bennem, bízom az időben.
[…]
A gyerekkönyv viszont megvalósult. Ehhez az kellett, hogy megismerkedjünk Sándor Csillával. Amikor megmutattam neki a teljes szöveget, azonnal azt mondta, hogy ebből könyvet csinál. A következő lépés az volt, hogy Rofusz Kingát kérte meg az illusztrációk elkészítésére. Innentől fogva világosan látszott, hogy a sors kegyelmébe fogadta a könyvet. […]
Életemnek egy adott pillanatában megszólalt bennem ez a nyelv, és én írtam rajta. Írtam rajta magamat, az akkori világom történetét. A történet is magától keletkezett, nem terveztem meg előre. Tudom, hogy ez is mitikusan hangzik, de ha bármi mást mondanék, ebben az esetben hazudnék. Ha előkeresem a kéziratot, azt látom rajta, hogy alig van benne javítás, pedig én általában rengetegszer átírom, kihúzom, újraírom a szövegeimet, míg végül elkészülnek.”