Nádori Lídia
„Budapest közepén lakom a férjemmel és a fiaimmal, egy olyan utcában, ahol egyetlen szomorúfűzfa van összesen. Fordító vagyok, ami azt jelenti, hogy kinyitok egy német nyelvű könyvet, és addig be se csukom, amíg le nem írom magyarul.
Szeretek dolgozni, olvasni, énekelni, a földön ülni, úszni. Szeretek még: a Balatonnál lenni, kertészkedni, nézni a kertünket. Akkor miért élek Budapesten? (A Balatonnál sokkal több fűzfa van!) Talán mert a családom ragaszkodik Budapesthez, én pedig a családomhoz.
Mindenesetre azt az egyetlen szomorúfüzet Budapest közepén igazán meg tudom becsülni, mert mesét írtam róla. Pontosabban nem róla, hanem egy kisfiúról, aki szeret fölmászni rá. Így született a Sárkány a lépcsőházban című könyvem.”