Lugosi Viktória
„Amikor hat éves voltam és az iskolában még nem tanultuk meg az összes betűt, akkor a hiányzó « g » és « j » betű helyét kihagytam a leírt történetekből. Az anyukám így is megértette, igaz elhűlve olvasta, hogy juthatnak egy kedves kislány eszébe ilyen véres
gyilkosságok. Amióta felnőttem a békésebb figurákat szeretem.
Hümmögő az én bölcs kis zöld erdei lényem szemüvegtokban alszik, lexikonjaiból és az internetről tudományos alapon minden megold, Empillával, a mókussal lakik egy vacokban, akit azért hívnak Empillának, mert már gyerekkorában is folyton a tükör előtt
állt, fésülte a farkát és kunkorította a szempilláját, de akkoriban még nem tudta kimondani a « szö » hangot, ezért a szemillájára azt mondta Empilla. Elválaszthatatlan baráttá lett lakótársukkal, Peppinoval, az ügyes sirállyal és Bogumillal, a kicsit gyengeelméjű zsiráffal forgatnak filmet, foglalnak szigetet, és ha kell, megmentik a bajba került kockás pokkavákat.
A fiaim az első olvasóim és edzésben is tartanak. A kisebbik a fürdés közben még ma is rendre követeli a saját személyre szóló meséit. Ilyenkor kapok néhány szót és abból kell történetet kanyarítanom. Tekintettel arra, hogy a feladat sosem könnyebb – mint mondjuk lézerkard, Forma 1-es pilóta, nokedli, gördeszka és iniciálé – nem mindig a gőztől izzadok.”