Méhes Károly
„Apró történetforgácsok gyülekeznek bennem, amiket raktározok, dédelgetek – vagy éppen azonnal megírok. Nyilván, egy hosszabb írás, egy elbeszélés, regény napok, hetek, hónapok munkája. De akkor meg az bennük a jó, hogy benne élhetek egy magam teremtette, ismerős és mégis ismeretlen világban, aminek a története majdnem «bármerre» kanyarodhat, függ is tőlem meg nem is. Jó ilyenkor írni, és az írások közti szünetekben is töprengeni, figyelni arra, ami zajlik bennem és körülöttem, hiszen élni kell, és lehet, hogy egy délelőtti írásadag után délután látok-hallok-élek meg olyasmit, ami apró motívumként továbbviszi az egészet. Szerencsére, mindenkinek az élete történetekből áll, még azé is, aki erre sosem gondolna, csak oda kell rá figyelni.”