Kántor Péter
„Azt persze nem gondolom, hogy minden vers egyaránt szólhat gyerekhez is, felnőtthöz is. Ennek a kötetnek azonban számomra ez volt a tétje: hogy ide is, oda is szóljon.
[…] Ami viszont az úgynevezett speciálisan «gyerektémákat» illeti, azokban nem nagyon hiszek. Lehet, hogy vannak ilyenek, de engem, bevallom, nem foglalkoztatnak, költőileg semmiképp se. És az a felnőtt megközelítés se, hogy a vers a gyerekek számára valamilyen
megkülönböztetett tanulási eszköz volna, hogy mondjuk jól rímbe szedve könnyebben megtaníthatjuk, hogy evés előtt milyen fontos dolog kezet mosni. Na jó, most túloztam persze. De a lényeg, hogy nem szeretem, ha valami túlzottan didaktikus. Meg az ellen-didaktikusságot sem, hiszen az ugyanannak az éremnek a másik oldala. Akárhogy is forgatjuk, ebből költészet nem lesz. […]
A versekben különben az a jó, hogy mindig más ugrik be, attól függően, hogy épp melyikre van belső szükséglete az embernek. Már ha egyáltalán van szüksége versre. De ahhoz persze olvasni is kell. Hogy megragadhasson belőle valami az emlékezetben.”