Horváth Péter
„Ötéves koromban karmesternek készültem. Egy hokedlin állva, kínai karmesterpálcával vezényeltem a szegedi színház nagyzenekarát. Rövid időre úgy tűnt, csodagyerek vagyok. Sajnos nem derülhetett ki, mire lettem volna képes, mint dirigens, mert kitört a forradalom, apám lett a forradalmi bizottság titkára, ezért később bebörtönözték, lakásunkat elvették, anyám elvesztette az állását, én a nagymamámhoz kerültem, Budapestre, a Szamuely utcába, amit a nagyszüleim következetesen Lónyainak mondtak. Így aztán, amikor eltévedtem, és a rendőr megkérdezte, hol lakom, nem mertem neki felelni. (Valahogy mégis hazakeveredtem.) Aztán egy nyáron anyámhoz és az öcsémhez költöztem, Békéscsabára. Kint laktunk, a körgátnál, albérletben. Folyton csavarogtunk. Jó volt. Később anyám lakást kapott, beköltözködtünk. Tizennégy éves voltam. Mindenképpen el akartam kerülni hazulról. Szegedre felvételiztem kéziszedő nyomdász tanulónak. Akkoriban írtam első verseimet. Lógtam a suliból, gitárzenekarban játszottam, színházban statisztáltam, szerelmes lettem, hamar elszaladt az idő. Jelesre érettségiztem, de már azelőtt felvettek a Színművészeti Főiskolára. (Ha nem vesznek fel, ma talán matematikatanár vagyok.) Másfél éven át dolgoztam mint színházi színész. Aznap, amikor szerződést kaptam első novelláskötetemre a Szépirodalmi Könyvkiadótól, felmondtam az állásomat. Lettem folyami matróz, patyolati segédmunkás, ez-az. Novellákat, regényeket, hangjátékokat, filmeket írtam, nősültem, váltam, gyerekeim születtek. Ideig-óráig voltam filmszínész, filmrendező, óraadó egyetemi tanár, dramaturg a televízióban, osztályfőnök egy színiiskolában, zsűritag, színházi rendező, vitorláztam az óceánon, szereltem központi fűtést, vízvezetéket – ez utóbbi munkámért Balatonfőkajáron fizetségként kaptam egy kakast. Jelenleg ismét Szegeden élek, szemben a gyönyörűséges régi zsinagógával, nem tervezem, hogy valaha elköltözzek innét. Három éve megtaláltam azt az asszonyt, akit nekem rendelt a mennyei főpincér. Szabó Gabinak hívják. Kislánya Papesznek szólít, ha jó kedve van. Igyekszem, hogy mindig jókedve legyen. Eszti okos és szép.
Nagyfiaim András és Sándor, nagylányom Fruska. Van egy Samu nevű, még ingen aprócska unokám. Kajakom a Tiszán. Barátaim. És rengeteg tervem.”