Horgas Béla
„Valóban, engem a társasság roppant erővel vonz és azért merem kivételesen szerencsés és boldog embernek mondani magamat, mert az együttjátszás különféle formái, szűkebb és tágabb színpadai meg-megnyíltak előttem. […] Irodalmi ténykedéseim között a hetvenes évek elején kényszerből fordultam az úgynevezett gyerekirodalom felé, amiben szinte azon nyomban valódi «terepre» leltem, és versek, mesék köteteinek sorát írtam. […] A szövegekhez színes illusztrációkat készítettem, bőségesen válogatva gyerekeim és unokáim gyönyörű műveiből, amit nem átallottam esetenként különféle technikákkal manipulálni, széttépni vagy összeragasztani. […]
Végezetül még a szoborépítéshez egy szót: sohasem volt erős hajlandóságom a reprezentációra, soha nem kaptam, igaz, egy idő után már nem is akartam semmiféle díjat, kitüntetést, adományt, kiváltságot – mondom, szerencsés fickó vagyok.”