Háy János
„Az Alfabéta a szó hagyományos értelmében véve talán nem mese, ha egyáltalán lehet még pontos határokat szabni a műfajok között. Bár a régi mesék sem szóltak másról, mint arról, hogy egy szorongást kiszakítsanak az emberből. Ennek viszont megfelel ez a könyv. Nem csak a gyerekeknek szántam az Alfabétát, hanem annak a közösségnek, ahol elhangozhat. Számtalanszor olvastam meséket a gyerekeimnek, s azt szerettem, amikor a mese nekem is, mint apának felvet gondokat és problémákat.
A szülő nem pusztán meseszolgáltató, hanem részese egy közös eseménynek. Azok a szövegek jók, szerintem, amelyikek érdekeltté tesznek, jelzik, hogy közöd van a dologhoz,
nem darálhatod le a cuccot, hogy itt az este, még öt perc olvasás, aztán kanyec filma. Szóval ez egy ilyen könyv, amire nem kell ráírni, hogy tizenkét év fölött ne olvassa senki.”