G. Szabó Judit
„Nem vezetett egyenes út az íróságig. Ötéves korom óta zongoraművésznek készültem. Sopronban születtem, nagyanyám házán máig is emléktábla hirdeti, hogy itt alkotott Goldmark Károly, a világhírű zeneszerző. Az egész família a zene bűvöletében élt, mindenki jól játszott valamilyen hangszeren. Előbb tanultam meg kottát olvasni, mint a betűt. A másik mániám a gyermekek voltak, így tanítóképzőt is végeztem. Mivel a rajzolás is nagyon vonzott, ezért nekivágtam a Képzőművészetinek is, ám közben rájöttem: talán jobb lenne egy polgári pálya. Üzemmérnökként húsz évig dolgoztam egy angyalföldi kazánépítő üzemben. Közben írogattam kis derűs történeteket, és a kollégáim biztatására elküldtem néhány laphoz, majd közölték is azokat. Így kezdődött az írói korszakom.
«Mosolyogtató derű, könnyfakasztó humor, emberség és szeretet jellemzi G. Szabó Judit műveit. A nyolcvanas éveiben járó írónő ma is fiatalos lendülettel fűzi tovább regénybeli hőseinek sorsát.» Ilyesmik olvashatók a velem készült riportokban. És a kétezerhetes év elhozta az Életmű-díjat… Jól esik azt remélni, hogy megérdemeltem.”