Fecske Csaba
„Ötödikes vagy hatodikos voltam, amikor megalapítottam az osztályban az önképzőkört. Én lettem az elnök, ekkor már iskolahírű poéta voltam, Petőfi kettő. Mióta megismertem a betűket, azóta verselgettem, de csak titokban, édesanyámon kívül senki sem tudott róla, mígnem egyszer Tóth tanító néni óra alatt versíráson nem kapott. Megmutatta művemet az igazgatónak, aki igen szigorú ember volt, ráadásul a számtant tanította. A legközelebbi számtanórán, ahelyett, hogy megdorgált volna, verset íratott velem, a márciusi hóesésről. Szép tavaszi idő volt, amikor hirtelen nagy hó hullott a falura. Óra végére, mire a többiek megoldották a feladatokat, én is megoldottam az enyémet, megírtam egy tizenkét soros versikét, amely így végződött: Mert március tavasz-hónap/ Nincsen helye itt a hónak!
Gyula bácsi meg lehetett elégedve vele, mert felolvasta az osztály előtt. Így lett belőlem híres költő a faluban. Elnöki javaslatomra verspályázatot hirdettünk. Érkeztek is szép számmal a versek a kenetlen kocsikerék nyikorgására emlékeztető rímekkel, sántikáló sorokkal. Sokakat vonzott a pályadíj, a csomag Munkás cigaretta, az akkori idők legtüdőrepesztőbb füstölnivalója. Hanem egy pályamű kiemelkedett a többi közül, Mihály Jóska írta: Suttog a fenyves, zöld erdő, / Télapó is már eljő // Tél szele hóval, faggyal jő, / Elkel már a nagykendő Ahhoz képest, hogy élete első verse volt ez Jóskának, elég jól sikerült, állapítottam meg irigykedve, ilyet én öreg, gyakorló költő létemre sem tudok. Ám a zsűrit nem lehetett félrevezetni, respektálta kötői múltamat, engem hozott ki győztesnek.
Remélem, Weöres Sándor megbocsátja ezt nekik odafönt a csillagosban, mert kell-e mondanom, ezt a verset ő írta, Jóska csak lemásolta. De ezt csak később tudtam meg, amikor a Szabad Földben megjelent, természetesen az ő neve alatt. Felsóhajtottam, mégiscsak megérdemeltem a cigarettát. Igaz, Jóska is szívott belőle, hátul az iskolaudvar sarkában megbúvó deszkabudiban.”