Eörsi István

„A gyerekversek, ezek a gyerekversek, hát, ezek kicsit különösek. Például az egyik egy beteg rákról szól, aki képtelen hátramenni, csak előre. Ő megy előre, én meg megyek utána.
Nagyon vicces gyerekvers, főként a gyerekek nem értik meg. A gyerekversben általában van azonban egyfajta kétértelműség, valami játékosság, amit nem akarok betegségem miatt eltékozolni és otthagyni. Tehát ezért is próbálkozom velük. De nem vicc, fiam halála után hónapokig egy sort nem bírtam írni. És aztán kilenc új gyerekversem lett, amelyek a többivel együtt remélem, hogy megteszik a magukét.
Ami pedig a biológiai optimizmust illeti, ez valószínűleg életem legfontosabb kérdése. Én arra a valószínűleg hamis, önhitt felismerésre jutottam, hogy én nem vagyok hülye. Viszont a világ állapotát igen súlyosnak látom […] mondjuk, hogyha arra gondolok, hogy évente négymillió gyerek hal éhen, s ezt a humánus emberiség, a leghumánusabb ideológiához tartozó keresztény, szocialista, liberális meg egyéb emberek egyszerűen nem veszik tudomásul, vagy épp hogy tudomásul veszik, de semmit nem csinálnak, akkor itt rettenetes bajok vannak.”

Eörsi István a Navigátorban>>