Egyéb kategória bejegyzései

Eörsi István – Navigátor

Egyéb

Eörsi István

„A gyerekversek, ezek a gyerekversek, hát, ezek kicsit különösek. Például az egyik egy beteg rákról szól, aki képtelen hátramenni, csak előre. Ő megy előre, én meg megyek utána.
Nagyon vicces gyerekvers, főként a gyerekek nem értik meg. A gyerekversben általában van azonban egyfajta kétértelműség, valami játékosság, amit nem akarok betegségem miatt eltékozolni és otthagyni. Tehát ezért is próbálkozom velük. De nem vicc, fiam halála után hónapokig egy sort nem bírtam írni. És aztán kilenc új gyerekversem lett, amelyek a többivel együtt remélem, hogy megteszik a magukét.
Ami pedig a biológiai optimizmust illeti, ez valószínűleg életem legfontosabb kérdése. Én arra a valószínűleg hamis, önhitt felismerésre jutottam, hogy én nem vagyok hülye. Viszont a világ állapotát igen súlyosnak látom […] mondjuk, hogyha arra gondolok, hogy évente négymillió gyerek hal éhen, s ezt a humánus emberiség, a leghumánusabb ideológiához tartozó keresztény, szocialista, liberális meg egyéb emberek egyszerűen nem veszik tudomásul, vagy épp hogy tudomásul veszik, de semmit nem csinálnak, akkor itt rettenetes bajok vannak.”

Eörsi István a Navigátorban>>

Döbröntey Ildikó – Navigátor

Egyéb

Döbröntey Ildikó

„1946-ban születtem Kispesten a Klapka utcában, ahol minden kertes házban szerény életvitelű, kötelességtudó, megbízható iparosok éltek. Életemet meghatározza az ő derűs család-, haza-, munka- és Istenszeretetük. Örök hálával tartozom nekik. Tizenöt éve a Gerecse csúcsának tövében, egy erdőszéli falucskában, Héregen élek férjemmel és alkotótársammal, Levente Péterrel. Itt találtam meg gyerekkorom egyszerű, tiszta, becsületes embereit. Boldog embernek tartom magam.”

Döbröntey Ildikó a Navigátorban>>

Dóka Péter – Navigátor

Egyéb

Dóka Péter

«Valami nem stimmel ezzel a kölyökkel.» Hányszor hallottam ezt a mondatot gyerekkoromban! Akadtak furcsa dolgaim, kétségtelen. Például akkor is órákon át ültem a tévé előtt, amikor nem volt adás. Csavargattam az állomáskereső gombját, és azt reméltem, sikerül elcsípnem valamilyen távolból érkező üzenetet. Néha hallottam is a furcsa, beszédre emlékeztető sustorgást. A könyveket is azért szerettem, mert olvasás közben úgy éreztem, titkos üzenetek után nyomozok. Tom Sawyer, Old Shatterhand és Csutak történeteiben is ilyen üzeneteket kerestem, és boldog voltam, amikor találtam egyet.
Persze nem olvashattam mindig, néha fel kellett állnom a könyv mellől, és ilyenkor szörnyen egyedül éreztem magam. Csak az segített, ha fociztam, ha ettem egy jót, vagy ha történeteket találtam ki. A focit később abbahagytam, mert elfogytak a betörhető ablakok a környéken. Az evést természetesen nem hagytam abba. A történetek kitalálását pedig már olyan komolyan vettem, hogy le is írtam őket egy füzetbe. A hőseim mindig hasonlítottak rám, csak nem voltak magányosak: barátaikkal együtt elképesztő kalandokba csöppentek.
Ma is azt teszem, amit gyerekkoromban, csak már kevesebb helyesírási hibával: újraírom a gyerekkoromat, amely szép volt ugyan, de barátok nélkül telt. Írás közben néha sikerül titkos üzeneteket elrejtenem a szövegben – ilyenkor elmosolyodom, és török magamnak egy darab csokoládét.”

Dóka Péter a Navigátorban>>

Demény Péter – Navigátor

Egyéb

Demény Péter

„A beszédes Dömdödöm vagyok, az okos ostoba, a vidám szomorú. Oroszlánként születtem, de sok vakond is van bennem. Ezzel a sok bennem levő állattal próbálok mesét-verset írni.
2009-ben jelent meg eddigi egyetlen gyerekkönyvem, az Ágóbágó naplója. Ugyanebben az
évben megosztott első díjat kaptam a Pozsonyi Pagony Aranyvackor pályázatán Hóbucka Hugó a mókusoknál című mesémmel – ezt is Keszeg Ágnes illusztrálta, a díj neki is szólt. Viszonylag későn, a hatodik kötetem után kezdtem gyerekeknek írni, de remélem, későn is hagyom abba.”

Demény Péter a Navigátorban>>

Darvasi László – Navigátor

Egyéb

Darvasi László

„Két dolog vezérelt. Az egyik, hogy azt gondoltam, ha a kisfiam iskolás lesz, kap egy könyvet – amikor elkezdtem írni, még nem volt az, de mire befejeztem, iskolás lett. A másik, ami vezérelt, hogy tanítottam, többé-kevésbé ismerem a nyolc-kilenc-tízéves gyerekhadat. Tudom, mire képesek, ismerem a gondolkodásvilágukat is, tudom, mivel lehet őket megfogni. Máskülönben meg hihetetlenül jó volt mesekönyvet írni, még úgy is, hogy közben eltört az ujjam, gyorsan kellett dolgozni, besínelve… […] Nagyon jó volt csinálni. Amikor azt gondolja az ember, hogy szarban van, most minden rossz, akkor előveszi, ír egy-két oldalt, észre sem veszi, hogy elment két-három óra hossza, és készen van egy fejezet, vagy születtek ötletek. Depresszió ellen is nagyon jó. Írjatok mesekönyvet!
Amikor a gyerekregényhez hozzákezdtem, feltett szándékom volt, hogy a fennálló trenddel szembeszállok, és nem lesz vér, nem lesz gyilkosság, agresszió, vagy ha lesz, akkor inkább képletes, szimbolikus lesz, mert a gyereknek meg kell tanulnia a félelmet is, a kaland lényege valamifajta harc. Úgy írtam meg a Trapitit, mint egy háborús vagy kalandregényt, van benne nyomozás meg összecsapás, de egyetlen ütés sem csattan el benne, nincs vér. Így ítélkezem, ha ítélet, akkor az én ítéletem az, hogy olyan jelegű irodalmi művet próbálok meg létrehozni, amely szemben áll a fennálló trenddel (amit jelent a Csillagok háborúja vagy a Harry Potter, ahol a misztika mellett szintén van mindenféle haláleset, gyilkosság), vagy éppen szemben áll a magyar irodalom régi hagyományával, a Móra Ferenc Kincskereső kisködmönéhez hasonló könyvekkel, amiket nagyon nem szeretek, és nem is tenném őket tananyaggá, mert túl sok szorongást keltenek a gyerekekben. Problematikusnak látom az ilyet, mert nem így kell, nem ilyen világban élünk, a szegénység sem ez, vagy nem így.”

Darvasi László a Navigátorban>>

D. Tóth Krisztina – Navigátor

Egyéb

D. Tóth Krisztina

„Engem ugyan híradós riporterként, műsorvezetőként, brüsszeli tudósítóként ismertek
meg, attól még én sem egyféle vagyok. Számomra a két műfaj mind szakmailag, mind emberileg, nagyon jól megfér egymás mellett. Ez arra is jó, hogy sem a tévézés, sem az írás területén nincs hiányérzetem. […] Elsőre ugyan egy kicsit félelmetes volt az írás, mert a híradós műfajban a komoly ábrázat, a pult és a kiskosztüm mögött jól el lehet bújtatni a személyiséget. Persze nem gondolom, hogy az a jó műsorvezető, akinek a személyiségéből semmi nem jön át a képernyőn. Egészen egyszerűen azért vágtam bele, mert mindig is tudtam, hogy szeretek írni. Mindig is írtam. Az más kérdés, hogy sok minden az íróasztal fiókjában maradt. Egészen addig nem is gondoltam, hogy publikálnék, amíg anya nem lettem. Ez minden nőnek hatalmas inspirációt jelent. Anyává válva éreztem először bátorságot arra, hogy ne csak írjak, hanem hogy mások elé tárjam, hogy
olvassák is el.
Néhányan már kérdezték tőlem, hogy honnan veszem az inspirációt? Megyek a gyerek után egy jegyzetfüzettel? Frászt! Minden édesanya tudja, hogy ez nem így működik. Van nekem annál fontosabb dolgom is. Amikor leülök írni, akkor látom magam előtt a történeteket, és egyszerűen csak «előjön» belőlem a mese. A könyvek bevezetőjében olvasható «nem is szeretem a körtét» például egy igazi «Lola-klasszikus». Ez történetesen valóságos – de a mesebeli Lola nem azonos a lányommal.”

D. Tóth Krisztina a Navigátorban>>

Csukás István – Navigátor

Egyéb

Csukás István

„Sokszor elmondtam már, ha arról faggattak, hogyan is kezdtem a gyerekeknek írni, hogy régen, még ifjú költő koromban fülön csípett Kormos István, és dörmögő hangján megkérdezte: miért nem írsz meséket? Valami olyasmit dünnyögtem, hogy nem értek hozzá, meg hogy még sose próbáltam… Akkor éppen itt az ideje, hogy megpróbáld! – mondta szigorúan Kormos, s rögtön ott helyben, valamelyik kávéházban vagy talán
az utcán, megrendelt tőlem egy mesekönyvet.
[…] Mi, fiatal költők akkor lógtunk a világban, itt-ott lehullajtott pénzen éltünk; én akkor éppen rémes verseket fordítottam rémes antológiákba. Kormosból nem hiányzott a taktikai érzék sem, hozzátette még, hogy a mesékért sokkal jobban fizetnek; s nem hiányzott az ügyszeretet sem, oktatóan felemelte az ujját, s azt mondta: Írjatok, különben nem tudjuk kiszorítani a dilettánsokat!
Hát így kezdődött. Sokkal jobban szerettem annál Kormost, semhogy ellentmondjak, hónapokig izzadtam, próbálkoztam, eltéptem a kéziratot, majd újra kezdtem, s végre megszületett egy mesefüzér egy posztócsacsiról és barátjáról, a hencegő kandúrról, akit Mirr-Murrnak hívtak. A könyv meg is jelent, ámulva forgattam s belepirultam a dicsőségbe.”

Csukás István a Navigátorban>>

Cseh Katalin – Navigátor

Egyéb

Cseh Katalin

„Mit csinálhat unalmas hétköznapjaiban egy hétfejű sárkány? Bizony sok nehézséggel kell megküzdenie a háziorvosnál, a kalaposnál, a fogorvosi rendelőben vagy a fodrásznál, hiszen hét fején tizennégy szem és fül van, és ki tudja még hány fog és hajszál. Micsoda
türelem kell ennyi fejhez! Hát még ha mind a hét száj egyszerre kezd el dalolni, s összeáll a hétszólamú sárkánykórus!
Sárkánymuzsika zeng a vonaton és a sárkányvárban, elalvás előtt és ébredés után, dalaik hol búsan, hol vidáman szólnak egy szelíd, merengő hétfejű sárkány mindennapi megpróbáltatásairól.”

Cseh Katalin a Navigátorban>>